2006. 08. 03.

 » Élmény

Sajnálom, hogy nem videóztam le, de folyton eszembejut, úgyhogy szövegben örökítem meg:

 A házassági évfordulón elvittem az Asszonyt ebédelni. A baba még csak pár hetes volt, úgyhogy vittük őt is az autósülésből levehető gyerekhordozó izében. Nem sokkal indulás előtt evett, de az étteremben várni kellett az asztalra (én személy szerint utálom, de úgy látszik itt amerikában hozzátartozik egy komoly étteremhez, hogy várakoztatják a vendégeket. Engem a KGST-s sorbanállásra emlékeztet.)

Szóval majdnem kibírta a baba az ebéd végét, de az Asszony még rendelt desszertet, ami elég emberes méretűnek bizonyult (strawberry shortcake). A baba viszont a sírás határán volt, hamarosan ordítani kezd és akkor el kell távolítani az étteremből, mert a hangja erősebb, mint egy tűzjelző szirénáé. Mit lehet tenni, baba, desszert, desszert, baba... És itt jön az a kép, amit le kellett volna videózni: az Asszony a balján található székben próbálja egyre keményebben ringatni a gyerekhordóban fokozatosan morcosodó babát, miközben a másik kezével maximális sebességgel lapátolja a családi méretű tejszínhabos tortát (8? hónap kemény diéta után) a kis szájába. Közben egy képzeletbeli számláló pörög lefelé, ha eléri a nullát a gyerek ordítani kezd és evakuálnunk kell. :) Happy end lett a vége, a desszert elfogyott, a baba evett a parkolóban.