2006. 06. 30. A napba lőnék minden szabadalomügyvédet (megint) Persze a igazából a törvényhozók a hibásak. Akárcsak a szerzői jogot, ezt is alaposan meg kéne reformálni az USA-ban (no meg persze kártérítési pereket, a büntetésvégrehajtást, a kampányfinanszírozást, a külpolitikát, a társadalombiztosítást stb.) First against the wall when the revolution comes: Red Hat Sued Over Hibernate ORM Patent Claim nyenyec [9:30]

2006. 06. 29. World of Warcraft: az első 25 szint után  » Játék 25. szintű lett a törpém, Panzerzwerg. Közben kíváncsiságból indítottam 3 másik karaktert is, de velük nem játszom annyit (16, 16, 11 szintűek). Viszont mivel sokat pihennek gyorsabban gyűlik a tapasztalati pontjuk per játékra. A legutóbbi karakterem egy Tauren sámán, kíváncsiságból a rosszfiúk oldalán és másik szerveren. Pár napja először próbáltam ki a valódi csapatjátékot. Eddig két instance-ben voltam. Az első (deadmines) könnyű volt, mert viszonylag magas szintű és durván rutinos csapat volt (rajtam kívül). Szerintem már mindegyikük vagy húszszor csinálta meg a pályát, mindent tudtak, hogy hol van, közben ment a chat arról, hogy a többi szerveren milyen karaktereik vannak a harcot csuklóból nyomták. Próbáltam tartani velük a lépést és gyógyítani. Egyszer-kétszer elhaláloztak, mikor nem találtam meg őket a csata hevében, de semmi gond, szépen feltámasztottam őket utána. Szereztem egy jó kis kétkezes baltát (kék felirat = ultrapipec). Aztán a Stockades nevű pálya ennek az ellentéte volt. Rohadt nehezen jött össze a csapat és ki is léptek, illetve felálltak a géptől úgyhogy sosem voltunk 4-nél többen. Ez nem lett volna baj, de nem voltunk elég magas szintűek, plusz nekem is be kellett szálnom az ellenfél szétbaltázásába néha, úgyhogy nem tudtam akkor gyógyítani és jó sok wipe volt -- kipusztult az egész csapat jónéhányszor. Végig se csináltuk a dolgot, majd oda vissza kell még menni. Utólag rájöttem, hogy egyetlen feltámasztóként önzőbbnek kellett volna lennem és hagyni kellett volna őket előttem meghalni, elbújni, aztán mikor elment az ellenség, feltámasztani őket. Jobb, mintha mindenkinek vissza kell gyalogolni a temetőből. Majd legközelebb már rutinosabb leszek. Próbáltam megcsinálni egy überkalapácshoz szükséges quest chaint, de a rücskös Horda játékosok folyton lemészároltak (ganking), mikor át kellett mennem a területükön. Az semmi, de ilyenkor vissza kell repülnöm szellemként a testemhez, hogy újjáéledjek ők meg ott vártak ketten, hogy megint legyakjanak (corpse camping). Na, majd ha meglesz a l33t kalapácsom megcsinálom vele rajtuk az agyműtétet, hogy fájjon. (Plusz alig várom, hogy össze tudjam szerelni a gnóm halálsugarat, muhahaha). A gépem viszont nem bírja a kiképzést, memóriát kéne bele vennem. Plusz iszonyat frusztráló, mikor kidob a szerver (egy fizetős szolgáltatásnál százszorosan) volt, mikor mások meghaltak emiatt, mert nem bírtam őket gyógyítani.   nyenyec [14:00]   2006. 06. 29. Vegyes dolgok Még mindig elég lassú a freeblog szerkesztőfelülete, emiatt nincs türelmem bohóckodni a blogírással. (Talán ma egy icipicit gyorsabbnak érezni, hátha van remény.) Pedig a sablont is gatyába kéne rázni, a kommentdobozt is felújítani stb. A kislányom hízik szépen, nagyon szép és jó gyerek. Nincsenek (még?) igazi nagy sírások, bár azt mondják az igazi kólika csak 2 hetes kor után szokott kezdődni. Legjobban az anya hasán szeret aludni, nagyon aranyosak olyankor. Nálunk van az anyósom segíteni, nagy segítség, minden könnyebb így. Hétvégenként próbálom hurcolászni, hogy legyen valami a turista életérzésből is. Állatkert, minigolf, mozi, tudományos múzeum. 10 kg-ot fogytam eddig le nagyjából. Már kezd elegem lenni abból, hogy mindig éhes vagyok. Mióta Warcraftozom nem voltam a konditeremben, de az 1000 kcal-t próbálom betartani. A múltkor kifogyott a hűtőből a 260kcal-os dobozos ebédem és elmentem a munkatársammal ebédelni a kínaiba. All you can eat ($7) a mohó magyar ember ilyenkor elfelejti a diétát és megeszik 2 púpozott tányér garnélarákot fűszeres mártással. Aztán nem csodálkozik, hogy 10 nappal visszaesik a diétában. :) Elég rutinos lettem már. Naponta legalább 5-ször eszem. Ebédre, vacsorára dobozos mikrós kaja (nem kell főzni, mosogatni, az irodában van műanyagvilla és nagyon olcsó is, 90cent-2,5dollár). Reggelire diétás joghurt (60kcal), tápióka vagy rizspuding (100kcal), tízóraira, uzsira vegyes magok (180 kcal 28 g) vagy ha nem felejtem el, akkor gyümölcs. A hasam nem fáj igazán, kivéve ha késik a vacsora -- akkor viszont ideges leszek. Persze a magamnak mikrózható dobozos ennivaló miatt ez ritkán fordul elő. Mikor elégedett vagyok magammal, befigyel este egy diétás jégkrém (150kcal). Norbi bekaphatja. Az összes fogyókúrás módszer fél- vagy áltudományos kuruzslás. Cargo cult science. Azért sokat tanultam a témáról mostanában. nyenyec [13:24]

2006. 06. 20. Meghalt "a Dunakanyar legjobb gitárosa"  » Zene Most láttam a hírt, hogy meghalt "Joni, a Dunakanyar legjobb gitárosa". A Bizottság rajongók egy pillanatra maguk elé néznek és arra gondolnak, hogy az ehhez hasonló hírekhez ideje lesz hozzászokni. nyenyec [12:52]

2006. 06. 16. Megszületett a kislányom Ezt a tökéletes kislányt szülte nekem ma az Asszony. nyenyec [21:00]

2006. 06. 12. Felszippantott a World of Warcraft  » Játék     5 napja regisztráltam a World of Warcraft-ba, meglehetősen addiktív bír lenni. Világszerte 6 millió előfizetője van. Itt, az USA-ban 12-15$-t perkálnak le havonta a kedves felhasználók. Szép számok jönnek ki, ha valamit 6 millióval szorzunk meg, bár gondolom, hogy a kínaiak nem fizetnek ennyit. Akárcsak a Wikipédiánál, itt is érdekes, hogy milyen szubkultúra illetve közösség épül a szoftver köré, illetve a szoftver és a közösség hogyan hat egymásra. Ízelítőnek egy idézet a fórumokról: Second, a single holy shield proc generates more aggro than a JoR. Two holy shield procs provides as much aggro generation than JoR and SoR combined. Keep in mind that holy shield already has an additional +20% aggro generation. Think of holy shield procs as our equivalent of a sunder. 2 JoR + 2 holy shield procs = dps call.   Tucatnyi kifejezést tanultam meg, villámgyorsan, ezek nélkül olvashatatlanná válnak az útmutatók, illetve nehéz kommunikálni: DPS, MT, OT, AoE, PuG, PST, Gank, Twink, DK stb. Óriási közösség épült ki a WoW köré. Tucatnyi website, scriptek, user interface kiegészítések, szoftveres megoldások (amik aztán visszahatnak a játékra). A játékosok céhekbe szerveződnek (kb. mint Quakeben a klánok, csak beépített támogatás van sokmindenre), van a városokban egy egyszerűsített eBay-szerű árverezős rendszer, ahol adják veszik a cuccokat. Több dolog van, ami érdekessé teszi megismerni a dolgot, nem mint játékot, hanem mint jelenséget. Pl az egyik ilyen, hogy az árveréseken a felhasználók feltalálják a monopolisztikus módszereket: bizonyos termékcsoportokban kartellt építenek ki, hogy magasan tudják tartani az árakat és ehhez teljesen komoly szoftvertámogatást is készítenek. Nagy élmény, mikor valaki nálam sokkal erősebb önzetlenül felajánlja a segítségét, vagy csak elszalad mellettem és menet közben rámcuppant egy akkora erősítő varázslatot, hogy szétdurran az agyam. Más játékosok persze a nyalókák legyilkolásában lelik örömüket (szervertől és a konkrét zónától függ, hogy ez hol megengedett). A legjobb persze a csapatos játék, komoly kidolgozott elmélete van annak, hogyan működik egy 5-fős kommandó, illetve egy ilyenekből álló 40 emberes rohambrigád. (Itt bevillannak az Enemy Territorys emlékek, a jól összeszokott csoport-lény (Csányi) lenyűgöző látványa működés közben.) Óriási mennyiségű az elérhető tartalom egyébként, 5 giga volt emlékeim szerint az install. Icipici szeletét láttam még csak a világnak, de valahol azért lenyűgöző az óriási városok, hegységek, erdők látványa és tudni, hogy akármerre indulok, mindig lesz ott valami új, valami érdekes. Masszívak a méretek. 1995-96 körül MUD-oztam egyébként és sok tekintetben a WoW sem más, mint egy MUD, csak nem szöveges a felülete. Külön postot ér meg az, hogy az előd MMORPG-k hibáiból milyen következtetéseket vontak le és hogyan próbálták orvosolni azokat. Az egyik ilyen feature ami tetszik szintén érdekes. Hogy ne csak a hard-core arcok élvezhessék a tartalmat, a játék extra pontokkal jutalmazza azokat akik szünetet tartanak (és nem pohárba vizelnek a gép mellett, hogy ne kelljen felállni). A szerver (USA): Tichondrius A brigád: Panzerzwerg - Male Dwarf Paladin (Lvl 12) Finsternis - Female Night Elf Druid (Lvl 11) Reue - Female Human Warlock (Lvl 10) "We must fight till hell freezes over, then we fight on the ICE!" nyenyec [16:18]

2006. 06. 05. A Népszabadság plagizálja a Wikipédiát  » Wikipédia És az mekkora tré dolog már, hogy a Népszabadság 100 legbefolyásosabb magyar című kiadványában (2006. május 31.) a Jancsó Miklósról szóló rész egy az egyben a magyar Wikipédia szócikkből van kimásolva. Ez az a pont, ahonnan én első lépésben kirúgnám az újságírót, aki ezt meglépte (megszegve természetesen a szerzői jogi törvényt és a GFDL licenc feltételeit). Sehr unprofessionell. Durván kínos lenne, ha ilyesmi újságíróként kiderülne rólam. Felelős szerkesztő: Kertész György. APDÉT: Kertész György, úgy tűnik, intézkedik az ügyben és vezekelni fognak. :) Stay tuned. nyenyec [13:06]

2006. 06. 04. 2 John Keegan könyv  » Könyv Mostanában busszal jártam picit (erről majd később bővebben) és több időm jutott olvasni. Már biztos írtam, hogy abszolút John Keegan rajongó vagyok. Korunk legjobb hadtörténésze. Olyan rálátása van a történelemre és annyira választékosan fogalmaz (nem tudom, hogy a fordítások mennyire adják ezt vissza), hogy öröm olvasni minden oldalt. Két könyvét szeretném most melegen ajánlani: Maszk: a parancsnoklás álarca: A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig, Aquila kiadó Bp., 1998. ISBN 9639073350 / The Mask of Command (London, 1987) ISBN 0712665269 A csata arca: a közkatonák háborúja / The Face of Battle (London, 1976) ISBN 00670304328 Az előbbi híres hadvezérekről szól: Nagy Sándor, Wellington, Ulysses Grant, Hitler. Mit láttak a csatából? Mit tudtak az ellenfelükről és honnan? Hogyan éltek, sebesültek meg, kommunikáltak, ettek, ittak, gondolkodtak a hadműveletek során? Milyen emberek voltak? Milyenek voltak kortársaikhoz, egymáshoz képest? Milyen közelről vettek részt a csatában és miért? Brilliáns könyv, abszolút nem hasonlít a tipikus száraz (és/vagy hosszadalmasan unalmas) életrajzokra, amiket tucatszámra írnak ezekről a történelmi szereplőkről. Imádom a tipikus Keegan-féle kitérőket, mikor pl. arról ír, hogy a muskéták elterjedése hogyan katalizálta a polgári forradalmakat. Ilyenkor tapsikolok a gyönyörűségtől. Ezek miatt olvasom a könyvet, nem azért, mert érdekel, hogyan élt Wellington. A csata arca című könyv pedig a katonák szempontjából ír le 3 csatát (Agincourt, Waterloo, Somme). Mennyit láttak ők az ellenségből? Hogyan viszonyultak egymáshoz, pl. milyen társadalmi feszültségek voltak a lovasság és a gyalogság között, közkatonák és tisztek között stb. 1 teljes éjszakai menetelés után, minden étkezés nélkül, csak egy adag gin-től felbátorodva, hogyan ágyúztatták széjjel magukat a ködben Waterloonál.   Milyen sebet ejtettek a korabeli fegyverek? Mi történet mikor a csatamezőn a lovasság találkozott a gyalogsággal (vagy másik lovassággal, tüzérséggel, íjászokkal plusz ezek mindenféle kombinációja). Annyira élvezetesen ír a Mester, hogy érdekesebbek ezek a leírások (középkor, napoleoni háborúk, I. világháború) mint bármely regény, amit az utóbbi időben olvastam. Nem tudom, hogy lehettem ennyire hülye, hogy hagytam évekig porosodni a polcokon Keegan könyveit. Elhatároztam, hogy elolvasom az összes többi könyvét is. Előre is vettem őket a listámon.    nyenyec [21:01]

2006. 06. 02. Vásárolt termékek visszavétele  » USA Az egyik jó dolog, itt, Amerikában, hogy szinte minden eladott árut visszavesznek, ha valamiért nem tetszik. Pl. A Wal Martban ha megvan a blokkod 90 napig visszavihetsz akármit. Addig használhatod. Komolyan. Akármit. Ruhát, tévét, anyámtyúkját. A fiamnak vettem új búvárszemüveget, azt vittem vissza, mert túl nagy volt, szó nélkül lehúzták a blokkomat a vonalkódleolvasójukon és a GÉP máris visszatette a hitelkártyámra az összeget. Pedig a csomagolása szanaszéjjel volt tépve. Tetszik. A másik az Amazonos élményem. Az ott rendelt fényképezőgép autófókuszával volt valami gond, kitöltöttem egy online űrlapot, és mielőtt még postára adtam volna a gépet máris kiküldték gyorspostával az újat helyette. Minden postaköltséget visszatérítenek. Ez is tetszett. nyenyec [14:08]

2006. 06. 01. Wikipédia csömör  » Wikipédia "L'enfer, c'est les autres": a pokol a többi ember. Több, mint másfél éves Wikipédiás karrierem egyik legnagyobb hullámvölgye köszöntött rám (lehet, hogy ez a vége?) Eljutottam arra a pontra, hogy annyira kivan a tököm bizonyos ottani emberekkel, hogy abszolút nem felel meg a Wikipédia szerkesztése a "szabadidős elfoglaltság"-gal szemben támasztott követelményeimnek. Nemcsak, hogy megszűnt öröm lenni az ott töltött idő, de azt vettem észre, hogy egyre inkább irritálnak a felhasználók olyan esetekben is, amiket régen még mosolyogva és türelemmel viseltem. Nevezhetjük egyfajta kiégésnek is a dolgot. De miért éppen most, mikor voltak már ennél sokkal rosszabb seggfejekkel is meg tudtam birkózni (illetve a mostani seggfejek nem csinálnak magukhoz képest semmi újat)? Azt érzem, hogy bár a magyar Wikipédia tartalmának fejlődése nem torpant meg, sőt, szépen kúszik az exponenciális görbén, ahogy eddig, a közösségi kultúra fejlődését viszont megtorpanni érzem. Még él bennem az élmény, amikor egy válságos időszakban hirtelen jópár kíváló szerkesztő lett aktív (KovacsUr, Tgr, Csobankai Aladár) akikre azt mondtam: még néhány ilyen felhasználó, és hetekre nyugodtan otthagyhatom a Wikipédiát, mert tudom, hogy jó kezekben van. Belefáradtam, hogy ugyanazok a problémák jönnek elő, mint 2 éve, ugyanazokon az idétlenségeken kell magam keresztülrágni és nem érzem hogy érdemben előreléptünk volna. Sok új szerkesztő van és kevés a "bölcs" "öreg" akik átadnák nekik a "vállalati kultúrát". Bár vannak permanens seggfejek, ám a legtöbb irritáló ember csak időszakosan az, nem is feltétlenül tudatosan, máskor normális. Viszont elegen vannak hozzá, hogy szinte minden napra jusson legalább egy idétlenség. Az egyik alapvető probléma az, hogy sokan azt gondolják, hogy igen, tudom, hogy seggfejség volt egy picit(?) amit csináltam, ám indokolt volt, mert ezzel egy sokkal nagyobb problémát akadályoztam meg (problémás szerkesztőre, szócikkre vagy viselkedésre hívtam fel a figyelmet, vagy az óvodából már jól ismert "én csak visszaütöttem"). Azaz, mindenki meg tudja indokolni, hogy miért kellett az adott helyzetben seggfejként viselkedni. A probléma gyökere persze a médiumban van. Iszonyatosan hiányzik a metakommunikáció (és a két nagy pofon lekeverésének lehetősége) emiatt ha valakiből előjön a faszkalap, akkor az egy ideig szabadon fog szárnyalni. Óriási kihívás mindenki másnak aki egy vitában részt vesz nyugton maradni ilyenkor és mégnagyobb kihívás odahatni, hogy az időszakosan(?) megbolondult szerkesztőt nyugalomra intsék. Lehetne azt is csinálni, hogy nem olvasni el egyszerűen az idétlen vitákat, feltenni a szemellenzőt és egyszerűen szerkeszteni a magam kis szócikkeit (van pl. pár második világháborús szócikk, amit szerettem volna mindenképpen én megírni, és szomorú leszek, ha nem én vagyok az, aki elkezdi őket). Az ilyen stílusú, nem-foglalkozom-másokkal-csak-írom-a-magamét "autista" :) szerkesztési stílust nevezték el exopédianizmusnak. Lehetne ezt is. Lehetne az angol Wikipédiát szerkesztgetni (azt úgyis nagyságrendekkel többen olvassák). Lehetne a műszaki fejlesztésekkel foglalkozni, mint a TurboWikipedia, amit oly nagy lelkesedéssel kezdtem el. Viszont mostanra annyira áthatóan megundorodtam az egész faszcibálástól ami a magyar Wikipédiában zajlik, hogy rágondolni sem akarok egy jó darabig. John Keegan-t olvasok inkább, mert az jó. nyenyec [15:59]